Szabados Attila szakvélemény

A fővárosi középiskolai-szakképzési iskolarendszer talán egyik legnehezebben kezelhető kérdése, hogy milyen szer­kezeti formákat és pedagógiai megoldásokat tud kínálni azoknak a tanulóknak, akik valamilyen ok miatt nem vagy csak komoly nehézségek árán képesek az intézményesített oktatás keretei közé beilleszkedni.

A szolgáltatást jobban lefedő elnevezés

  • Pályaválasztási tanácsadó, családtámogatási és hátránykompenzációs rendszer

Javaslom, hogy a TISZK minden intézményében működjön egy team, amelyben szakirányú végzettséggel és megfelelő attitűddel rendelkező pedagógusok, pedagógus munkát segítők illetve iskolapszichológusok látnák el ezt a feladatot, A diákok számára éppoly fontos ez, mint a TISZK-et alkotó iskolák számára,hiszen minél korábban kezdjük el keresni a tünetek mögött az okokat, majd ezek szakszerű megállapításával elkezdjük az adekvát korrekciót vagy kompenzációt, a megfelelő segítség felajánlásával hamarabb elérhetjük az elvárható változásokat.
Javaslom, hogy a roma tanulókat külön ne emeljük ki a segítségre szorulók közül, mert ez pozitív diszkrimináció is lehet, márpedig a diszkrimináció vagy megkülönböztetés, sőt a csoportosítás bármilyen formáját is kerülnünk kell. A pályaválasztási tanácsadó, családtámogatási és hátránykompenzációs rendszernek csak az lehet a fő feladata, hogy ismert legyen a tevékenysége mind a tanulók a szülők és a nevelők valamint a pedagógusok körében, nem céloz meg rétegeket vagy csoportokat, de érzékeny az olyan tipikusnak nevezhető jellemzőkre, amelyek hátterében olyan okok húzódhatnak meg , amelyekkel a tanuló egyedül nem tud megbirkózni.
A szülők vagy nevelők bevonása a folyamatba szintén nagy körültekintést igényel különösen akkor, ha tudomásunkra jut, hogy a nevelő környezet túlkapásokra hajlamos, vagy kifejezetten elhanyagoló.
Megnőtt azon tanulók száma, akik alig elégséges eredménnyel lépnek ki az általános iskolából, motiválatla­nok, kudarcélményekkel terheltek, túlkorosak, kiszolgáltatott helyzetűek. A maradék elven működő kényszerbeiskolázással kerülnek a szakiskolába. Sokukat kizárólag a jogszabályi környezet tartja az iskolában, az ott oktatott szakma (szakmák) iránti érdeklődésük csekély, szinte csak a tankötelezett­ség elmúlására várnak.
Ha ezen fiatalok érdeklődésének felkeltéséhez, a lehetséges életpályák közötti választáshoz nem áll a rendelkezésükre speciális ellátást biztosító iskolai háttér, akkor a fejlődésük megrekedhet, s ez a kilátástalanság majd a
jövő generációjában is újratermelődhet.
A fiatalok környezetükből, a szüleik és a családjaik múltjából származó sú­lyos problémákkal küzdenek, amelynek hátterében egyaránt megtalálható­ak a szociális és az organikus tényezők, illetve az érintett családok gyenge önérvényesítő képessége. Környezetükben magasabb a diagnosztizálhatatlan tanulási zavarok (pl.: MCD) és a feltáratlan pszichés problémák aránya, ami súlyos iskolai kudarcokhoz vezethet.
A szakértői és rehabilitációs bizottsági szakvéleménnyel rendelkező fiatalok regisztráltan hátrányos helyzetűek, az ellátásukban, nevelésükben a sajá­tosságaikhoz igazodó szakszerű fejlesztés-képzés teremthet lehetőséget az önálló életvitel kialakításához. Sajnos az ő esetükben a munkaerőpiac is sokkal jelentősebben szelektál, számukra az iskolai képzésük minősége, tartama jelenthet esélyeket a munka világában.
A fentiek alapján is jól érezhető, hogy a tét és a felelősség óriási.

A sajátos nevelési igényű, illetve beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulókat fogadó iskolák - a szakértői és rehabilitációs bi­zottság vagy a nevelési tanácsadó szakvéleménye alapján - maguk dönt­hetik el, hogy az oktatás, illetve az ellátás folyamatában milyen módszere­ket, eszközöket tartanak a legalkalmasabbnak arra, hogy az egyéni fejlesz­tésben maximálisan illeszkedjenek a diákok adottságaihoz, fejlődési üteméhez.

Az iskolarendszertől - így a fővárosi iskolahálózattól is - joggal várhatjuk el a társadalmi vagy organikus eredetű egyenlőtlenségek csökkentését. Ahogy a mozgássérültek érdekében akadálymentessé tesszük a környeze­tet (az általunk épített akadályokat lebontjuk), úgy a hátrányos helyzetű, a sajátos nevelési igényű tanulók útját is járhatóvá tehetjük. Tudnunk kell, hogy mi számukra az akadály, s akkor módszertani eszközeink segítségé­vel, közös erőfeszítéssel tovább tudunk velük lépni.
Nem tud minden tanulónk egy úton, egy tempóban haladni, ezért személyiségközpontú, illetve speciális oktatási, nevelési módszereket kell alkalmaznunk. Ezt a folyama­tot a szakképzés során is biztosítanunk kell tanulóink számára, ezért a kép­zési struktúra kialakításánál lehetőséget kell teremteni arra, hogy különböző tanulási módszerekkel, de megszerezhessék azt a végzettséget, amely esélyt biztosít számukra a munkaerőpiacon.

Köztudott szociológiai tény, hogy a gyermekeket segítő szülői háttér az is­kolai követelmények teljesítésében pozitív jelentéssel bír. A rendezett csa­ládi hátterű, a magasabb érdekérvényesítő képességű szülői ház nagyobb háttértámogatást nyújt a fiatalok tanulmányi eredményességéhez. A kevés­bé támogató szülői háttér, a csonka családok, a szülőnélküliség és az álla­mi ellátás, a gondviselő betegsége, fogyatékossága, ill. aluliskolázottsága a szakiskolába járó fiatalok döntő többségét jellemző mutató. A szülőnek az iskolával kialakított fiatalkori negatív attitűdjei továbbélnek és a gyermekeik tanulása-tanítása során is kedvezőtlenül hatnak. Ebből adódóan az ilyen fi­atalok középfokú intézménybe való bejutása és bennmaradása is problé­másabb, mint az otthon jobban motivált társaiké.

A diákjaink egy része a családi háttértámogatás hiányában, illetve a fogyatékossága okán az intézményhez, a pedagógusaihoz, a nevelői­hez, a tanulótársaihoz, a barátaihoz kötődik. Az összetartozás érzése segíthet leküzdeni a problémáit, segíthet felszámolni a korábbi kudarcait és az addigi sikertelenségét. A hiányok megszűntetése, a kötelezettségekre szoktatás, a követelmények elfogadtatása, a belső normák kialakítása, a munka világába való bevezetés, az együttes eredmények közös öröme stb. csak fokozatos fejlesztéssel, aprólékos munkával, a komplex nevelési úton végighaladva valósítható meg.
A hátrányos helyzetű tanulók esetében a tanulási nehézségek mellett gyakran előfordul, hogy magatartásukban megjelenik a társadalom normarendszerével, elvárásaival való szembehelyezkedés. Ennek ke­zelése szociológiai, lélektani, kulturális és pedagógia szempontból történ­het, ezért a probléma megközelítése sokrétű tudást, széleskörű szakmai képzettséget igényel. A munka folyamatában szükséges a tanulóval a kap­csolatépítés, a probléma definiálása, a belátás, a kívánt változás fókuszálá­sa, a kis lépésekre bontott cselekvési terv.

A feladatok megoldásának alapja az iskolai szakemberek TEAM jellegű együttműködése, melynek tagjai az osztályfőnökök, a pedagógusok, a gyermekvédelmi felelősök, a szociális munkások, a pszichológusok, valamint külsős szakemberek is lehetnek.

Egy olyan iskolának, amelyik alapvetően az esélyegyenlőség megva­lósítására vállalkozik, fel kell készülnie, hogy a megjelenő problémák­ra a lehető leghamarabb és a lehető legszélesebb szakmai kompeten­ciákkal reagáljon. Olyan rugalmas belső szerkezetet kell kialakítani, amelyben a különböző helyzetek megoldására mindig van kellő idő és megfelelő szakember.

A Gundel Károly TISZK tagiskolái felvállalják az intenzív képzési szükségletű, egyéni bánásmó­dot igénylő fiatalok képzését, elkerülve a szegregációs folyamatokat.

Tanulóink egy részénél a viselkedési problémák, a közömbösség, a be­illeszkedési nehézségek az iskolával, mint közösségi intézménnyel való szembenállás jelzéseiként értelmezhetőek. Az iskolai követelmények, a ta­nulmányi kötelezettség elvárásai gyakran agresszivitásban, illetve teljes passzivitásban nyilvánulnak meg.

Fontos, hogy tisztában legyünk a hátrányos helyzetű fiatalok személyiségének-megismerési módszereivel, a pedagógiai diagnosztikával, a személyes portfolió készítésével, a hatékony fejlesztés eljárásaival.

Az iskolai kudarcok kezelésében nincsenek tiszta helyzetek, sokkal inkább a problémák összetettségéről van szó. Fontos követelmény minden egyes tanuló külön esetként való kezelése.
A személyhez kötött lehetőségek a sérülésspecifikumokból adódnak, ezért ennek következtében mást lehet elérni azokkal a fiatalokkal, akik mögött di­agnózisok állnak, illetve azokkal, akik mögött negatív előjelű élethelyzetek generálódnak.
Sok sikert és eredményességet kívánok mindazoknak, akik felvállalják ezt a – ma még különlegesnek számító, de nélkülözhetetlen – munkát. Fontosnak tartom, hogy minden iskolában találjunk erre megfelelő embereket és a TISZK vezető iskolájában működő TEAM szakemberei hangolják össze a tagiskolákban folyó munkát. Szervezzenek rendszeres esetmegbeszéléseket, legyen mód a tapasztalatcserére. Szervezzenek interaktív előadásokat, amellyel tájékoztatni lehet a TISZK tagiskoláit,  a tanulókat az új lehetőségről.

Biztos vagyok benne, hogy a befektetett munka megtérül.

Tisztelettel: Szabados Attila
Budapest, 2009. április 26.