VÉLEMÉNY A BEMUTATÓ ÓRÁK TEMATIKÁJÁRÓL

A Bemutató órák az Esélyegyenlőségi munkacsoport által gondozott Önismereti és személyiségfejlesztő tréning-sorozat bevezetését szolgálják. A tréningek célja, hogy az osztályfőnökök árnyaltabban ismerhessék meg tanulóikat, könnyebben tudják felismerni a problémás, több gondoskodást igénylő gyerekeket.

A célcsoport tehát a „nehéz”, „problémás” osztályokat vezető pedagógusok.

A Bemutató órák műfaja: workshop jellegű bemutató foglalkozások. Ez a meghatározás nem szerencsés, mert a workshop inkább beszélgetős, direktívebben irányított, kötött struktúrájú műfaj, míg a mellékelt tematika kifejezetten strukturált gyakorlatokon, játékokon, csoportos feladatokon alapuló tréninget takar. A ”bemutató foglalkozások” meghatározás jól össze-illeszthető a tréning műfajával. Ezt azért fontos kiemelni, mert a workshop jellegű, bemutató foglalkozás olvastán a résztvevők egészen másfajta attitűddel és várakozással indulnak a munkának, s meglepetésként érheti őket a saját élményen alapuló, saját aktivitást igénylő, pszichológiai tanulást ígérő fejlesztő munka. Érdemes lenne egy-egy mondatban pontosan leírni, mi várható a bemutatón, milyen eredményekre számíthatnak.
A Bemutató órák időtartama: osztályonként 3 tanóra. Ez az időtartam elegendő a meghirdetett tematika időigényéhez. A szóban forgó bemutató órák magát a későbbi képzést, az Önismereti és személyiségfejlesztő 30 órás tréningsorozat tematikáját is jelentik. Hisz a 30 órás képzés jelenthet 3 blokkot. Esetleg célszerű lenne pontosan elválasztani: mivel foglalkoznak a bemutatók, s mivel majd a továbbképzés.

A Bemutató órákat az Esélyegyenlőségi munkacsoport munkatársai (szociális munkás, szociálpedagógus, gyógypedagógus-pszichopedagógus, iskolapszichológus, mentálhigiénikus, csoportterapeuta) tartják. A tervezet nem részletezi, hogy bevezető workshopokban, ill. a három tervezett blokkban hány tréner, milyen felállásban dolgozna, ill. hogy a fenti szakembereknek mi a szerepük a tréningeken.

A bemutató órák tematikájáról:

  • a foglalkozások három blokkot alkotnak. Ezek időtartama és egyéb keretfeltételei (résztvevők, trénerek, időbeosztás, csoport létszáma, a blokkok közötti idő hossza stb.) nem részletezettek.
  • A konkrét játékok, gyakorlatok feladatok pontos menetét az összeállítók jól ismerik, ezek a blokk témájához jól illeszkednek, változatos aktivitást jelentenek (vetítés, csoportos és páros feladatok, kiselőadás és szoborjáték).
  • A célkitűzések között a problémás tanulók szűrése is szerepel, hiányolom a tematikából az egyéni megközelítést; a gyakorlatok túlnyomórészt a csoportalkotásról szólnak.
  • Logikailag korrekt, hogy a non-verbalitással és empátiafejlesztéssel indul a program, és a konkrét, iskolai problémamegoldással fejeződik be, a résztvevők involválódása szempontjából a non-verbális, mélyrétegeket megmozgató szoboralkotással kezdeni, találó feladat. A III. blokk realitás-közelisége ismerős lehet a résztvevőknek, ezért az I. blokkban szerencsés az ismerősebb aktivitásokkal dolgozni, s az összeszokott, kohezív, bejáratott csoportban megtapasztalni a projekciók, a testi érintések és az irreális csoportalakulások hatásait.
  • A tréning műfajához jól illeszkedik a rugalmas tematika: a dinamikának megfelelően bizonyos elemek felcserélhetők, elhagyhatók, beemelhetők.
  • A blokk/nap felépítése valószínűleg az, hogy bemelegítő/ráhangoló gyakorlattal kezdenek s az élmények megbeszélésével fejezik be a munkát. Emeli a hatékonyságot, segíti a csoportalakulást és a munkát, hogy a II. és a III. blokk első fél- egy órájában az előző blokkokra lehetne reflektálni, visszajelezni.

Összefoglalóan: a tréningek célját, munkamódját, tematikáját, határozottan megvalósítandó pozitív kezdeményezésnek gondolom, jól illeszthetőnek az iskolai mentálhigiénés munkába. A tematika igényes és adekvát, a három blokk egymásra építése tartalmas és jó hangulatú foglalkozásokat ígér.

Budapest, 2009. május 8.

 

Dr. Barcy Magdolna
klinikus szakpszichológus, csoportterapeuta